I. (Szent) István
I. (Szent) István, születési nevén Vajk (969 körül – 1038. augusztus 15.) az utolsó magyar nagyfejedelem és az első magyar király. A keresztény magyar állam megteremtője, az egyik első magyar katolikus szent, a magyar és az európai történelem kiemelkedő alakja.
Liudolf Gizellát, II. Henrik bajor herceg lányát 995 körül vette feleségül. Már apja, Géza 997-es halálától magyar fejedelem, majd 1000 karácsonyán történt megkoronázása által "Isten kegyelméből" Magyarország királya. A magyarok országát, a magyar törzsek szövetségéből kialakult nagyfejedelemséget egységes keresztény királysággá szervezte át. Ez az államalakulat 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt és a 20. századig fennmaradt. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő magyar törzseket fegyverrel és békés úton egyaránt hódoltatta, az ellene irányuló lázadásokat leverte.
Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-a, 1083-as székesfehérvári szentté avatásának évfordulója 1771 óta – kisebb-nagyobb megszakításokkal – nemzeti ünnep.
/forrás: https://hu.wikipedia.org /
Sztárai Mihály
Sztárai Mihály születésének sem pontos helyét, sem pontos idejét nem tudjuk. Valószínű, hogy Drávasztárán, Dél-Dunántúlon látta meg a napvilágot. Iskoláit valószínűleg Sárospatakon végezte, s már ekkor belépett a ferences rendbe. Pálóczy Antal zempléni főispán udvari papja volt, részt vett a mohácsi csatában is. Tehetségének köszönhetően a rend Padovába küldte további egyetemi tanulmányok elvégzésére, ahol zenei és ének képzésben is részesült. Itt ismerhette meg Luther tanait s erősen vonzódott a reformáció ügyéhez. Külföldről visszatérve Perényi Péter védelme alatt élt, fiának, Ferencnek volt nevelője. Egyik legizgalmasabb műve épp a kalandos sorsú fiatalemberhez kapcsolódik (História Perényi Ferenc kiszabadulásáról). A mű 1543-ban készült s a szerző gondolkodásmódjáról is sokat elárul. Sztárai egyenesen zsarnoknak kiáltja ki azokat az uralkodókat, akik semmire sem becsülték a tudósokat. Hazánk tragikus történelmével kapcsolatban meggyőződése, hogy a feslett erkölcsű II. Ulászló zsarnoksága és gondatlan uralma miatt vesztek el a legfontosabb végvárak, fia zsarnok uralkodásából egyenesen következett a mohácsi vész.
1544-től már Laskón működött Sztárai, Baranyában és Szlovéniában terjesztette az új hitet és 120 protestáns gyülekezetet szervezett. Névadónk valószínűleg 1551-ben jött Tolnára s elég nehéz körülmények között, de igen hatásosan 1559-ig szolgált itt. A tolnai protestáns iskolában, amely Dél-Dunántúl talán legkiválóbb iskolája volt, ő is igen sokat tett a műveltség terjesztéséért.
A magyar irodalmi kultúra gazdagításához Sztárai Mihály személyesen is hozzájárult, a magyar nyelvű irodalom művelésével elévülhetetlen érdemeket szerzett. Mint énekköltő elkészítette 16 zsoltár verses parafrázisát, s írt még más énekeket is. Ismerjük 6 históriás énekét. Ezek közül Tolnán írta 1557-ben az Athanasias egyházatyáról szólót (Historia de vita beati Athanasii), amelynek szubjektív vonatkozása is van. A strófák versfőiben kiolvasható közlés szerint Sztárai Athanasius püspök életében saját sorsát szemlélteti, igaz hite miatti megpróbáltatásairól, az ellene folytatott intrikákról írt. Külön figyelmet érdemelnek úttörő jellegű hitvitázó drámái, melyekben vaskos humorral, a hallgatóság számára is jól érthetően fejtette a katolikus papokkal kapcsolatos nézeteit.
A két mű címe: Papok házassága, illetve Az igaz papságnak tiköre. A heves vérmérsékletű lutheránus Sztárai 1559-ben távozott Tolnáról. Laskón, Gyulán, Sárospatakon majd Pápán szolgált, s ott is halt meg, talán 1575-ben. A róla szóló áttekintést zárjuk az ő gondolataival!
"A jócselekedet pedig csak az, ha a mi felebarátunkat
segítjük, tartjuk, tápláljuk, tanítjuk, neki jó példát adunk, mindezeket a mi
felebarátunknak javára, használatára és az Úristennek neve dicséretére
cselekedjük."
(Sztárai Mihály: Az igaz papság tiköre)
Földvári Mihály
Az iskola 1960 áprilisában fölvette Földvári Mihály nevét. A névadó szekszárdi születésű értelmiségi - főlevéltárnok és publicista - volt, aki a Tanácsköztársaság idején írásaival támogatta a rendszert.
